Alkony a Níluson

Ez a novella megjelent az Aranymosás Irodalmi Magazinban.

A rabszolga kereskedő szigorú tekintettel figyelte lányai ügyködését a nagy sátorban. Az Ahit által elhelyezett füstölők illata már belengte a belső teret. Megnyugvással és enyhe bódultsággal töltötték meg az elmét. Nebu-Ai körbejárt, és olajégőket gyújtott, amelyek az alkony meghittségét varázsolták köréjük. Tekintete Betmutra siklott, akinek ügyes ujjai éppen ekkor kezdtek játszani a hárfán. A lány dallama könnyeden szárnyalt, légiesen és mámorítón, akár a nílusi lótusz illata. Esi körbejárt, bronz tálcáról édes datolyát és fügét kínált a jelenlévőknek. A rabszolga kereskedő határozottan elégedett volt. Mindegyik lány tudta a dolgát.